Tusványos, avagy az a bizonyos törzsi gyűlés

Konok Péter

Szerintem amúgy ez a tusványosi idétlenkedés eléggé jelentéktelen téma. Egyrészt afféle törzsi gyűlés annak a mintegy ezer kliensnek és szimpla elmeroggyantnak, akiknek erre fizetőképes igénye van, másrészt szimbolikus népközéjárás, mikor a derék javadalmazottak és a szalmakalapos, nagymagyarország-pólós gazdatestek illuzórikus közelségből találkozhatnak imádott vérszopóikkal, akik amúgy, szomorú hétköznapokon többnyire mindenféle értelemben távoli helyeken tanyáznak. Politikai hakni, ami ott történik (vagy történni látszik), és ami ott elhangzik, kábé annyira lényeges, mint Bunyós Pityu playback-mulatósa egy falunapon. Lehet rá inni meg óbégatni, aztán másnap másnap.

De az figyelemreméltó, hogy ez a sátoros cirkusz mekkora indulatokat vált ki pró és kontra (ebben amúgy hasonlít az „országgyűlésnek” titulált kőcirkuszra). A tusványosi hacacáréról szóló bejegyzésem szokatlan mennyiségű kormányzati trollt vonzott, szó szerint százával jöttek őrjöngeni (egy-egy troll persze számos nick alatt ír kommenteket). Valamiért számít nekik ez, mozgósított a Megafon, vagy a fene tudja: mikor nem marad már más, mint a totális lerablást elfedni-indokolni hivatott szimbolikus politika, a kiszámítottan egyszerű gesztusok, a frázispufogtató tőmondatok és az egybites üzenetek, az efféle haknik önértéket kapnak. Nincs más közélet, mint a hakni, ami csak a mindenre kiterjedő, intézményesített rablás (szemérmes eufemizmussal: „a gazdaság”) állandó, monoton munkazaja.

„Azoknak a társadalmaknak a teljes élete, melyekben a modern termelési mód uralkodik, mint óriási spektákulumgyűjtemény jelenik meg. Minden, amit az ember valaha közvetlenül megélt, reprezentációvá foszlott” – írta Guy Debord A spektákulum társadalmában (Erhardt Miklós fordítása). „Ahol a létező világ puszta képekké változik, ott a puszta képekből valódi lények lesznek […] De a spektákulum nem azonosítható a puszta szemmel – még akkor sem, ha fülünk is van mellé. Elszökik az emberi tevékenység elől, elérhetetlen az újbóli átgondolás és a korrekció szándéka számára. A spektákulum a párbeszéd ellentéte. Ahol csak a reprezentáció független életre kel, újrateremti önmagát.”

• Zalán futása. Ja! Nem. Egy indukciós főzőlap története és a mi mögötte van
• Ágyú az van, ész az sosem volt
• Karácsony Gergely – Pár gondolat augusztus 20-a alkalmából
• Karácsony kiállt a Tabán védelméért
• Itt a következő „fricska”