Viszont válasz a „rendező” úrtól Nagy Ervinnek

Vitéz Kőbányai Arold Péter

Mielőtt nekilendülnétek egy pár sor. Rákay úr Facebook posztjára hivatkozva írta meg a telex.hu ezt a kis történetet, és a benne lévő hivatkozások számomra nem elérhetőek. Azt gondoltam törölte, de nem. Én nem láthatom. Rákay Úr! azért ez már jelent valamit. Itt megnézheted az előzményét, és annak is az előzményét.

Mondhatnám, hogy cicaharc, de ez sajnos nem az. Ez inkább tragédia.

Akkor kezdjük!

Nagybaczoni Nagy Ervin uram!

Haladjunk sorjában! A teljesség igénye nélkül reagálnék nagyívű posztod néhány állítására:

1. Bármekkora formátumú személyiségnek, megkerülhetetlen művésznek is gondolod magad, nem, nem vettelek észre a Haris közben. Mea maxima culpa!

2. Jó lenne feloldani a benned szunnyadó kognitív disszonanciát: most akkor „Gőgös Gúnár Gedeonként” vonultam, vagy „maga alá piszkító csivavaként”? Nem ugyanaz.

3. Ha kérhetem, ne dumálj nekem szolidaritásról, mert nem ismersz, így fogalmad sincs arról, milyen nemes ügyekért áldozok rendszeresen, hogy hány családot tartok el, és hány nehéz helyzetbe került embert támogatok évek óta!

4. A gyerekeim jó ideje nemzetközi iskolákba járnak, tudod miért? Mert évekkel ezelőtt a szélsőliberális elvbarátaid gyerekei – a tanárok passzív asszisztálásával – nácizva, fasisztázva abúzálták őket nap mint nap, az apjuk miatt. S történt mindez egy olyan budai iskolában, amely leghangosabb hirdetője az elfogadásnak, persze a tolerancia szent zászlaja alatt vonulva.

5. Tudom, hogy Zámbó Jimmy megformálásához nincs szükség efféle történelmi kutatómunkára, de javaslom, olvasgass néha! Recsket és a Gulagot nem az én politikai oldalam szabadította ám az országra, hanem a Donáth- és Dobrev-félék felmenői. Tudod, kedvenc ellenzéki összefogásod fő hangadói, akiknek listavezetője Márki-Zay a tavalyi kampányban kedvesen bevallotta, hogy: „a kommunistákat és a fasisztákat külön-külön képviseljük”.

6. Tévedsz, Ervin! A magyar filmkultúra – néhány tucat alkotást kivéve – a rendszerváltoztatás óta mizerábilis állapotban van, s nem mi tettük tönkre. Ez a világ 1948 óta egy jól körberajzolható, balos értelmiségi kör kezében volt, s generációkon keresztül belterjes homokozóként működött, 1990 után is. Olyan alkotókkal, akik azt gondolták: örök hitbizományba kapták a színház és a film világát, s annak kizárólagos letéteményeseiként bármit megtehetnek. Nem is engedtek be szinte senkit ebbe a körbe, saját elvbarátaikon kívül. Az állami pénzből elkészült filmek jelentős része pedig minősíthetetlen, lila, öncélú baromság volt, minimális nézőszámot produkálva, ráadásul semmiféle össztársadalmi célt, értéket nem képviselve, miközben igyekeztek sárba rángatni mindazt, amit mi, sok millióan a magyarságról gondolunk. (A fesztiváldíjak többnyire politikai elismerések, ne gyere azzal, hogy bezzeg a díjak…) Ezek után nem csoda, hogy epét hánynak a „mellőzött” alkotók, amiért változik a világ, és bizony mások is labdába rúghatnak!

7. Schilling Árpádot a „legtehetségesebb színházi rendezők” közé sorolni, hát…, hogy úgy mondjam: gusztus dolga. Kétségtelen, hogy csak kevesen képesek arra, amire félnótás Árpi, aki egyik színdarabjában anyaszült meztelenül, bojler testtel, egy szál falloszban hajkurászta kis számú közönsége tagjait – kezében egy alkoholos filccel -, azt követelve, írjanak bármelyik testrészére, így üzenve Orbán Viktornak.

8. Bár az Aranybulla egyik producere vagyok csupán a négyből – aki nem vett részt az alkotás folyamatában, ellentétben több száz kiváló filmes kollégával -, ezzel együtt óvatosságra intenélek, mielőtt magadra öltenéd a tévedhetetlen ítész szerepét. Ugyanis az Aranybulla dokusorozat legrosszabb pillanatai is több értéket hordoznak, mint például a Zámbó Jimmy életéről készült fércmű, amelynek a címszerepét boldogan játszottad el. II. András vagy Zámbó Jimmy, neked nyilván egyre megy: király-király…

9. Mókás, amikor azt írod: „nem adjuk oda Magyarországot és azt a kultúrát, amiben felnőttünk olyan féltehetségeknek, mint te.” Jajj, Ervin! Már megint ez a belétek plántált, felsőbbrendű, balos értelmiségi attitűd, amit addig préseltek a fejetekbe az SzFE-n a Csáki Judit-, meg az Ascher-félék, míg végül nagyon elhittétek: művész és értelmiségi csak balos lehet. Persze, persze…

10. Ha valóban nem akarod, hogy lángoljon a főváros, ne fogalmazz félreérthetően, mert fölösleges hergelésnek tűnik! Persze nem várok tőled semmiféle empátiát a kormány iránt, nem kell, hogy átlásd, milyen összetett feladat egy országot kormányozni olyan időkben, amikor egy világpolitikai-nagyhatalmi játszma részeként amúgy is komoly erők sorakoznak fel hazánk destabilizálása érdekében. Az ilyen mondatokkal ezen erők játékszerévé válsz. Természetesen szabad és kell is szót emelni fontos ügyek mellett – és mielőbb rendezni is kell a tanárok és az oktatás helyzetét, amire van is nyitottság a kormányzatban -, de közéleti emberként ne csak a RÉSZ-t, az EGÉSZ-t is vedd észre! Sokkal nyomasztóbb és nehezebben kezelhető veszély ugyanis a maradék nemzetállamok lebontásának szándéka, a tagállami hatáskörökbe való durva, külső beavatkozások, a globalista gazdasági és hatalmi hálózatok mindent átszövő, kártékony működése, a tömeges, ellenőrizetlen bevándorlással a társadalmak kulturális, gazdasági, vallási, demográfiai szövetét szétbomlasztó, nyílt társadalomnak becézgetett elmebaj terjedése, és még sorolhatnám. Na, ezért nem mindegy, ki melyik oldalra áll.

11. Az „aranymercik” többszöri emlegetése valami elfojtott vágyálom be nem teljesülése nálad, netán a Tanácsköztársaság máig fel-felbuggyanó, komcsi hagyománya? Ha az előbbi, azon könnyen segíthetünk: viszlek egy kört valamelyikkel…

Üdvözöl: Rákay úr

• Zalán futása. Ja! Nem. Egy indukciós főzőlap története és a mi mögötte van
• Ágyú az van, ész az sosem volt
• Karácsony Gergely – Pár gondolat augusztus 20-a alkalmából
• Karácsony kiállt a Tabán védelméért
• Itt a következő „fricska”