Összehányta a lakás falait, belefújta az orrát a függönybe, belevizelt a padlóvázába, a nappaliban pedig odapiszkított a szőnyeg közepére. Mikor mindezzel végzett, elégedetten kifújta magát, s mint egy retardált napközis, karjait széttárva, sajnálkozva állapította meg, hogy milyen leharcolt ez a lakás, és hogy ő személy szerint nem is érti, mások hogyan tudnak ilyen rendetlenségben élni.
Amikor azt hitte, hogy nem figyelnek, lelopta a festményeket a falról, és, zsebre vágott néhány elől hagyott ékszert. Miután lebukott, kikérte magának. Mit képzelnek, mondta felháborodottan, neki ez jár. Azért jár, mert megérdemli. És különben is, aki csak hanyatlani képes, az ne oktassa ki őt jó modorból. Amikor a viselkedéséről próbáltak vele beszélni, úgy tett, mint aki nem ért semmit az egészből. Még hogy ő lenne agresszív? Az igaz, hogy belerondít a tálba, amiből enni kap, de nála ez nem a problémás viselkedés megnyilvánulása. Az ő esetében arról van szó, hogy neki máshol vannak a példaképei, mint azoknak, akiknek Európában. Szokta is mondani, hogy ő keleten van otthon, míg nyugaton csak vendég.
Megpróbálták elmagyarázni neki, hogy vannak bizonyos európai viselkedési normák, és ezekbe nem fér bele, hogy az orrát belefújja a függönybe. A vázába vizelés sem. Válaszul zsebre dugta a kezét, és szotyolát köpött a frissen feltálalt, gőzölgő levesbe. Hogy mi az európai viselkedési norma, azt én mondom meg, jegyezte meg pikírten. Vegyenek példát rólunk, mondta. Arról, ahogyan mi élünk. Nálunk odahaza minden nagyon jó.
Amikor a tényekkel próbálták szembesíteni, hogy ha tényleg annyira jó ott, akkor miért megy el onnan annyi ember, cinikusan röhögött. Majd fenyegetőzni kezdett, hogy adjanak neki még több pénzt, különben ő nagyon mérges lesz. És amikor ő nagyon mérges, akkor ne tudják meg, hogy mi lesz. Például az lesz, tette hozzá, hogy nem tud mit lenyúlni. Ez pedig neki különösen fontos, mert szereti, ha teli a zsebe pénzzel, és a bankszámlája is szépen hízik. Ráadásul drága hobbijai vannak, a stadionok, meg a kisvasút sem két fillér. A feneketlen bendőjű csókosok jóllakatásáról nem is szólva.
Majd, s ezt már békülékenyebben tette hozzá, neki tulajdonképpen nem lenne baja ezzel a lakással, amit közös otthonunknak is szokás nevezni. Csak azt szeretné, ha minden olyan lenne benne, ahogyan neki tetszik. Ha rajta állna, nem is rondítaná össze, de hát értsék meg az urak és a hölgyek, nem tehet mást. Már megszokták tőle ezt a stílust, sőt, bizonyos társaságokban, amelyeket most nem kíván megnevezni, el is várják.
Mindeközben a lakás állaga annyira leromlott, hogy már alig lehetett ráismerni arra az építményre, amely annak idején, másokkal együtt őt is befogadta. És minél leharcoltabb lett a közös otthon, minél több fal lett összehányva, minél több padlóváza televizelve, annál büszkébben és magabiztosabban mutatott körbe a csata utáni tájhoz hasonlító terepen.
Na ugye, mondta. Majd, hogy Brüsszel is megértse, fenyegetően felemelte a mutatóujját, és hozzátette: Na ugye, hogy na ugye!
- Jeles András kossuth és Balázs Béla díjas filmrendező munkát keres
- De mitkeres egy NDK-s varrógép Hidegkúti Horgásztóban?
- Jézus Krisztus halálának éves megemlékezése
- Kislányokkal erőszakoskodott, elkapták
- Papp Dániel az igazmondó csatornát fényezi
