Háború és béke, meg valami “dollárbaloldal”

Sermer Ádám

Egyre több irányból látom felbukkanni azt a véleményt, hogy magukat békepártinak valló személyek az ukrajnai háború kapcsán várják Ukrajnától és személyesen Zelnszkijtől, hogy végre adják meg magukat. Miközben a mai napon – vélhetően háborús bűnöket elkövetve – már Kijevet is bombázta az orosz hadsereg, itthon zúg az izzadságszagú “dollárbaloldal”-ozás. Szerintem pár dolgot fontos lenne tisztába tenni.

Dollárról csak annyit, hogy most, amikor írom e soraimat, nagyjából 440 forintba kerül belőle 1 (egy). Fel is rémlik bennem, amikor Orbán Viktor egy miniszterelnök kormányzóképességét és lemondási kötelezettségét egy valuta-árfolyamból vezette le. (2008. -300 forintos Euró)

De térjünk is vissza az orosz invázióhoz és a békéhez.

Én abszolút béke-párti vagyok. Nem csak most, mindig. Alapvetően pacifista vagyok és mélyen megvetem a fizikai erőszakot. Evolúciós szempontból visszamaradott egyedeknek tartom azokat az embereket, akik fizikai erőszakkal próbálnak megoldani bármilyen konfliktust.

Éppen ezért örülök, hogy a világ felvilágosult része nem háborús arzenállal reagál az új szovjetunióról deliráló KGB-tiszt elborulására, hanem szankciókkal. Mert a szankciókkal ugyan a világ felvilágosult része is vállal persze áldozatokat (leginkább gazdasági) de végre egyszer nem az a válasz egy diktátor elmebeteg területszerző háborújára, hogy felvesszük vele a kesztyűt. Végre pacifista válasz is létezik!

Az ukránok helyébe képzelve magamat fel sem merül bennem a megszállással szembeni megadás. Ha most Putyin épp magyar területeken írna ki hovatartozási népszavazást, orosz katonákkal a szavazófülkékben én is védeném a hazámat az utolsó véremig a patriotizmusomból fakadóan.

Putyinnal is az az alapvető probléma, ami a magyar kormánnyal úgy en’bloc, hogy előző korban szocializálódtak, előző korok kihívásainak próbálnak megfelelni, miközben a világ előre haladt, az emberiség tovább fejlődött, az idő meghaladta a gondolkodásmódjukat. Egy elmúlt, letűnt kor győzelmeit próbálják besöpörni. Egy olyan meccset játszanak, amit már évtizedekkel ezelőtt lefújt a spori.

Szívből kívánom a még élő, otthon maradt ukránoknak, hogy tartsanak ki és őrizzék meg Ukrajnát! A háború egyik hatása már most úgyis az lett, hogy a történelem során sosem látható egységbe és nemzeti identitásba szervezte az ukránokat…

És szívből remélem, hogy legalább a világ nagyhatalmai nem fognak már kitermelni több Napóleon-komplexusos, elmebeteg diktátort Putyin után!

Éljen a béke! Vesszen az agresszió, vesszen a háború!

Hajrá Ukrajna, hajrá ukránok!

(Hogy amúgy nemzetileg milyen nem idetartozó konfliktusunk volt Ukrajnával korábban, az mindaddig nem lehet szempont semmire, amíg ártatlan ukránokat mészárolnak a Z-brigádok.)

És ha korábban beszéltünk dollárról, akkor végezetül beszéljünk baloldalról is. Szóval jelenleg hazánkban egyáltalán nem számít, hogy ki baloldali, és ki jobboldali.

Az a kérdés kizárólag, hogy egy szavazó, egy politikus, egy párt, egy kormány, vagy árnyékkormány hazánk jövőjét a világ felvilágosult részén – az EU-ban, és úgy általában Európában képzeli el, vagy szeretne tovább közeledni háborús bűnösökhöz, nukleáris armageddonnal fenyegetőzőkhöz, elavult politikai rendszerekhez, diktátorokhoz. 12 éve menetelünk előre egy mérhetetlenül idejétmúlt, káros és erkölcstelen irányba, a kérdés, hogy veszünk-e egy 180 fokos fordulatot, és hátat fordítunk-e a sötét oldalnak.

Az a kérdés, hogy meg tudjuk-e haladni a letűnt korok dilemmáit, hogy le tudjuk-e zárni végleg a rendszerváltást, hogy nyilvánosságra hozzuk-e az ügynökaktákat, hogy végre tényleg hazaküldjük-e a ruszkikat, hogy végre egyszer tényleg térdre kényszerítjük-e a csuhásokat, hogy eljutunk-e az evolúció pacifista szintjére.

Szívből remélem, hamarosan nem csak az fog számítani, hogy előre menjünk, de az is, hogy milyen irányba!

Mert az irány – az egyelőre minősíthetetlenül rossz.

Hozzászólok a Facebookon
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments