Még három hete sincs, hogy újabb pert nyertem a hazugsággyár ellen: a Magyar Nemzetről és az ugyanebbe a brancsba tartozó 17 vidéki hírharsonáról mondta ki a bíróság – sokadszor –, hogy valótlanságokkal vádoltak.
A kisstílű bosszú nem váratott sokáig: ma reggel, mikor egy ritka itthoni napomon egy régebbi felkérésének eleget téve Fekete-Győr Andrással kávéztam, a pékség bejárata előtt a Magyar Nemzet forgatóstábja várt, és persze hozták a szokásos formájukat: akkor is hazudtak, amikor kérdeztek.
Az igazi kérdés azonban inkább az, honnan tudta egy teljes forgatóstáb, hogy éppen itt vagyunk? Követnek, lehallgatnak, megfigyelnek?
Hová vezet az, ha a kormányzati propaganda irányítása és a titkosszolgálatok felügyelete egy kézben fut össze?
Pedig a beszélgetést akár nyilvánosságra is hozhatták volna. Fekete-Győr András arról kérdezett, amivel mostanában sokan mások is megkeresnek, mint Magyarország egykori válságkezelő miniszterelnökét: mit lehet kezdeni a mostani súlyos gazdasági, megélhetési, oktatási, egészségügyi, közlekedési, külpolitikai, erkölcsi és bizalmi válsággal, milyen kormányzati programmal lehetne végre talpra állítani Magyarországot.
Ezek valódi kérdések – a Magyar Nemzet és gazdái viszont csak terelnek, hazudnak és gyűlöletet szítanak, remélve, hogy ez elfedi a kormányzati káoszt és ámokfutást, az ország zuhanórepülését.
Címlapfotó: Facebook
- Szinte már csak ázsiai futár van a Woltnál
- Szánalmas kommunikáció, már csak a „hajrára” telik
- Az „illetékes elvtárs” nem kívánatos személy lett Ócsán
- Inkább bevállalta a kormány
- Úgy gondolom Orbánnak egy helye van. A bolondok háza
