Most, hogy a kormány, hallgatva az időjárásra, egy héttel elhalasztotta az Európa legnagyobb tűzijátékának kikiáltott pénzpocsékolást, s innentől már majdnem minden magyar választó tudja, hogy nem a nyuszi tojja a piros tojást, valamint nem a Jézuska csempészi a fa alá az ajándékokat, elárulhatom a nagyközönségnek, hogy Szent István nem üzent nekünk semmit.
István király volt, törvényeket hozott, amint az egy uralkodótól elvárható.
Tőlünk meg az volna elvárható, hogy most, a huszonegyedik században, nagy nemzeti ünnepeinken ne beszéljünk kényszeresen hülyeségeket.
István király nem üzent nekünk semmit. Intelmeket intézett a fiához, Imre herceghez. Ezen intelmek közül a következőt szokták a leggyakrabban idézni: „Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsa, és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”
Nekünk, mostani magyaroknak nem üzent semmit. Azt csak a politikusok találták ki, hogy a régiekkel üzentetnek, mert tudják, hogy nekik már nem hisz senki. Ezért kell a holtakhoz fordulni, ők már nem tudják letagadni.
Az egészet úgy kell elképzelni, hogy közeleg az ünnep, már csak néhány nap van hátra, szorít az idő. A politikus, akinek beszédet kell mondania, magához rendeli szövegírói csapatának a vezetőjét, és nekiszegezi a kérdést:
Baszkikám, akkor most idén mi lesz az üzenet? Van már valami ötleted?
Ötlet mindig van, ezért markolja fel a szövegíró és csapata a lóvét.
Így aztán március 15-én a márciusi ifjak üzennek nekünk, október 23-án az 56-os pesti srácok, augusztus 20-án pedig Szent István. (Korábban az alkotmány, vagy az új kenyér üzent).
Szegény Petőfi, ha tudná, hányan és hányszor hivatkoztak rá, valamint vélt, vagy valós tetteire! „Lopnak a bőség kosarából, /kelj fel és járj Petőfi Sándor.” Utassy József költő verséből való az idézet. Ennyi Petőfi és a márciusi forradalom üzenete, ha ezt olvasnák fel a kokárdás ünnepen, több is lenne, mint elég.
Vagy Nagy Imre, 1956 mártírja. Aki feje tetejétől a talpáig tisztességes ember volt, nem mellesleg, élete utolsó percéig kommunista.
Utoljára Kossuth Lajos üzent, de ő sem az utókornak, hanem tehetős honfitársainak. Azt üzente nekik, hogy elfogyott a regimentje. Konkrét kérés volt ebben a mondatban: adjatok pénzt, paripát, fegyvert, különben mindnyájunknak el kell menni.
István király nem üzent nekünk semmit. Ha tudta volna, hogy lehet üzenni, és lett volna fogalma arról, milyen lesz ez a mostani szép új világ, akkor, mint törvényeket tisztelő ember, ilyeneket üzent volna: ne utazzunk jegy nélkül a BKV járatain! Ne szemeteljünk az utcán! Ne vásároljunk lopott útlevéllel fantomcégeket! Ne vágjunk ki minden fát!
Szent István, a márciusi ifjak, az 56-os pesti srácok, ha ma élnének, röhögnének ezen a mai, szánalmas bagázson.
Tiszta beszéd!