A g7.hu gazdasági és teljesen független a kormány gazdasági híreivel szemben teljesen más állásponton álló szaklap, emellett ellenőrzött, valós információs csatornákon keresztül igyekszik rámutatni azokra a gyakorlatilag kormányunk által kommunikált hazugságokra, amikkel nap mint nap szembesülünk.
Most Bod Péter Ákos gazdasági szakember, közgazdász, politikus, egyetemi tanár, az MTA doktora. 1990 és 1991 között országgyűlési képviselő, majd 1994-ig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökének a portálon megjelent véleményéből szemlézünk.
Nem eseti balszerencse, ha az autósnak csak a harmadik töltőállomásnál sikerül teletankolnia az autóját. Ez még nem rendszeres, de kellemetlen, időveszteséggel járó eset olyan szolgáltatásnál, amelynél három évtizede legfeljebb műszaki zavar vagy extrém időjárás következtében fordult elő fizikai hiány. Mind több gond van, és még lehet a vízzel. Vízkorlátozás, locsolási tilalom korábban is volt, de sajnos valószínű, hogy ezen a területen is gyakoribb lesz a hiányjelenség.
A piacgazdaságban nem a pult előtti sorok hossza, hanem az árak alakulása jelzi a kínálat szűkösségét. Ám egyben elő is segíti annak feloldását: kiszorulnak az adott termékpiacról azok a potenciális vevők, akiknek így már nem éri meg a vásárlás, vagy egyszerűen nem képesek megadni a magas árat. Az ésszerű fogyasztók a megdrágult terméket igyekeznek mással helyettesíteni, fogyasztási szokásaikon próbálnak változtatni, ezáltal mérséklődik a keresleti nyomás. Másfelől a magasabb piaci ár megnöveli a termék nyereségtartalmát, az pedig az adott termékpiacra vonz másokat is: idővel nő a kínálat.
Magyarországon nem vagyunk híján történelmi tapasztalatoknak. Azokat és
a közgazdasági megfontolásokat mégis félretették az Orbán-kormányok a hatósági árszabályozás hatókörének folyamatos kiterjesztésével.
Nem most kezdődött: a legsúlyosabb ügy az a bizonyos rezsicsökkentés, amelynek az eredete 2013-ra nyúlik vissza.
A magyar családok fogyasztási kosarának legalább nyolcadát olyan termékek és szolgáltatások teszik ki, amelyekre hatósági árak, tarifák vonatkoznak.
Az adminisztratív árazás alá vont háztartási fogyasztás hányada önmagában nem mutatja meg az állami beavatkozás tényleges jelentőségét, így nemzetközi összevetésre nem is alkalmas, mivel lényeges, hogy a hatósági ár mennyire tér el a tényleges piaci viszonyoktól, mennyire életszerű az adminisztratív ár.
A rezsicsökkentés néven politikai termékké vált állami árszabályozás roppantul megkésett, és most nagy hirtelenséggel bejelentett megváltozása sok munkát ad még az elemzőknek. Nem könnyű megbecsülni az állami költségvetés és a háztartások közötti jövedelmi átrendeződést, amely az első havi számlák kikézbesítése után végbemegy. Még nehezebb prognosztizálni a fogyasztói kiadások árarányainak hirtelen átrendeződése nyomán a közvetlenül érintett háztartások viselkedésének megváltozását: csökken-e és mennyivel az energiafelhasználás, mérséklődnek-e ebben a körben a pénzügyi megtakarítások, milyen nem rezsi jellegű kiadásokra jut kevesebb.
És itt még messze nincs vége. Javaslom, hogy ezen hivatkozásra kattintva olvassátok végig a véleményt, mert egyet biztosan állíthatok. Bod Péter nem kommunista, nem ellenzéki, csak szakember.
