A Fényestekintetű húgymestere voltam!

Megosztom

Zalán György írása

Gyakran találkozunk olyan életrajzi regényekkel, amelyekben híres művészek, politikusok, sportolók, egyéb celebritások egykori alkalmazottai írnak a valamikori közös időszakról.

Ezek mindig izgalmas olvasmányok, hiszen egy esetleg közismert tényt vagy eseményt egy másfajta megközelítésből ismerhetünk meg, de olyan intimitásokat is megtudhatunk, amiket egyébként honnét is lehetne.

Persze, ha ilyet olvasunk, tudomásul kell vennünk a torzítást, a szerzők sajátos nézőpontjából minden másképpen látszik, de egy idő után képesek leszünk a lényeget meglátni, bár biztosan előfordulnak mondatok, sőt akár egész fejezetek is, amiket bátran átlapozhatunk, hiszen csak a szerzőknek fontosak.

Megtudtam egyébként, hogy számos ilyen mű megírása már akkor elkezdődött, amikor az alkalmazott és a főszereplő együttműködése aktív volt, de a szerző nem akart lemaradni, naprakész a regény, ahogy a tárgyszemély bukik vagy elhalálozik, egy előre megírt nekrológ beillesztése után mehet a nyomdába, indulhat a kasza.

Az utóbbi években egyre szorosabban kapcsolódom a politikához, persze nem annak alakítói, inkább értékelői, bírálói oldalához.

Így nem csoda, hogy időnként kapok titkos információkat, javasolt témákat stb.

Így fordult elő, hogy a szél besodort hozzánk néhány oldalt egy leendő életrajzi regényből. Viszont én meg az iskolában megbuktam titoktartásból, ezért kiteregetem az eddigieket, nézzétek el nekem!

„ A Fényestekintetű húgymestere voltam!

Előszó

A húgymesterség egy új szakma. Eleinte azok a laborosok látták el a munkát, akik orvosi laborokban dolgoztak, a laborleletek azon részéből, amik a vizelet fajsúlyát, pH-értékét, laphámsejtartalmát, üledékét stb. számosítják.

A mestereknek új szempontot kellett a kiértékelésbe beilleszteni, ez – az eddig megszokott, a páciens egészségére vonatkozókon kívül – a törvényhozásra gyakorolt befolyás lett.

– Az Előszó szerzője nem kívánja a nevét felfedni (és milyen igaza van!)

*

A Fényestekintetű húgymestere voltam!

– Életrajzi regény –

– Üdvözölök – sőt, hogy stílusos legyek: üdvizelek – minden kedves és kedvetlen olvasót!

Előzetesen néhány gondolatot szánnék a beosztásomra.

Nem volt egyszerű ide bekerülni!

Eleinte az állami laborokból vettek embereket, de nem igazán váltak be, hiába voltak egyébként jók a szakmájukban, szakbarbárként nem tudtak elemelkedni politikai magasságokba.

Aztán jöttek a politikusok rokonai – csupán annyi affinitással a szakmához, hogy eddig is faszszopók voltak -, megállapításaikat puszta szervilizmusból tették, igyekeztek elvártnak vélt eredményeket produkálni.

Bennem viszont megtalálták a megfelelő személyt!

Én rájöttem, hogy a bilirubin, az üledék, a fehérvérsejtszám meg a többi szarság mind irreleváns, a pH! Az a fontos!

Savas vagy lúgos? És ha valamelyik, akkor mennyire az?

Egy 6-os értéknél senkinek se jusson eszébe prüsszelt szóbahozni, azt majd 7,1 fölött! Hatosnál a baloldal kell a guruló dollárokkal, a háborús infláció, és ki kell találni egy tartalék indokot a vészhelyzeti kormányzáshoz (ilyen lehet a tornatanárhiány, egyik elődöm hibás pH-értékelése miatt a Főnök önfényezésében szerepelt, hogy a hittan és a tornaórák kérdését minden egyeztetés nélkül is sikeresen megoldotta, pedig az összes tornatanár már kémiát meg németet tanít, a tornát viszont a fegyveres iskolaőr tartja, már ha éppen nem küldik erkölcstanra helyettesíteni).

Szóval hetes fölött jönnek az elbaszott és káros szankciók, hogy Mozambikkal kötünk egy zöldenergiás szerződést, már amennyiben a kecskeszartüzelés zöldnek számít, onnan az áramot használt Ifa-akkumulátorokban hozzák kétpárevezős ladikokkal a Duna deltájáig, aztán azokat ott adják le a helyi MÉH-nek, mert addigra még a sav is kiszárad belőlük, nemhogy a ménkű.

Visszatérve a szakmámhoz, nagyobb a befolyásom már az aktuálpolitikára, mint Habonynak és Rogánnak együttvéve.

Megbízható vagyok, még áramszünet esetén is, amikor a műszerek semmit se érnek, én pontos vagyok, színre, szagra, ízre kéttizedesjegyig mondom a pH-t, sőt, az előző napon elfogyasztott ételeket, italokat is nagy biztonsággal listázom.

Tudom, hogy a Főnök előző nap disznóvágáson volt-e, a hagymás vér és a kisüsti aromája a másnapi húgyban összetéveszthetetlen, de megismerem rezsiszilárd pacalját vagy a Karmelita menzáján 280-ért kapható somlói galuskát is.

A szakmámnak egy hátulütője van, nem dicsekszik vele az ember.

A gyerek is azt diktálta be az első osztályfőnöki órán, amikor a munkámról érdeklődtek, hogy egy buzibárban vagyok sztripper, szerencsére az ofő egy nyugdíjból visszacsalogatott kilencvenéves énektanár volt, aki ilyen nehéz szót már nem tudott lekottázni.

Otthon egyébként nem használjuk a húgymester -szót, magunk között csak piszommeliét mondunk, a munkám elismeréséért kapott Kossuth díjon meg nincs indoklás.”

*

Nos, egyelőre ennyi, remélem, kapok még részleteket, de igazán annak örülnék, ha a kész könyv már megjelenhetne a boltok kirakatában!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük