Az elmúlt napokban ismét felizzott a vita Budapest éjszakai életéről, miután a rendőrség hónapokra bezáratta az egyik legismertebb fővárosi szórakozóhelyet. A döntés nemcsak a klub vendégeit és dolgozóit érinti, hanem újra felveti a kérdést: vajon a hatósági intézkedések valóban a problémát kezelik-e, vagy inkább a budapesti éjszakai gazdaság egészét sodorják nehéz helyzetbe? A főváros működése, turizmusa és gazdasági ereje szorosan összefügg azzal, hogy Budapest mennyire marad élő, pezsgő nagyváros – ezért a kérdés jóval túlmutat egyetlen szórakozóhely sorsán. Erről is írt Vitézy Dávid közösségi posztjában.
Miután a hétvégén a rendőrség ismét hónapokra bezáratta az egyik legnépszerűbb budapesti szórakozóhelyet, muszáj megszólalnom arról, hogy miként teszi tönkre Budapest éjszakai gazdaságát a Kormány elmúlt hónapokban zajló teljesen téves akciója – tudom, hogy majd a fideszes pártkatonák egyből elkezdenek drogosozni, de nem érdekel a buta, ócska propaganda. Ugyanis ez nem egy-egy buli vagy klub sorsa miatt érdekes, hanem a város finanszírozása, működtetése miatt is.
Kezdjük azzal, amiben nincs vita: a droghasználattal és különösen a drogkereskedelemmel szemben határozottan fel kell lépni. A cél közös. A vita az eszközökön zajlik.
Egy szórakozóhely hónapokra történő bezárása ugyanis nem a drogkereskedőket sújtja igazán – ők másnap máshol jelennek meg. A vesztesek a vendégek, a dolgozók és a vállalkozók. A biciklitolvajokat sem úgy üldözzük, hogy megszüntetjük a biciklitárolókat.
Budapest nagyváros. A nagyvárosi lét része, hogy este is él. Teraszokkal, klubokkal, koncertekkel, kulturális programokkal. Nemcsak azért, mert ez jó – hanem mert ez gazdasági érdek is.
A turizmus Magyarország egyik legfontosabb ágazata: a teljes (közvetlen és közvetett) hozzájárulása a GDP-hez jó években 8–10% körül alakul. A külföldi vendégéjszakák több mint fele Budapesten realizálódik – vagyis a magyar turizmus gerince a fővárosban jelenik meg, és a budapesti turizmus és vendéglátás nagyobb részt képvisel a magyar GDP-ben, mint a teljes ország mezőgazdasága (!). A szállodák, éttermek, romkocsmák, koncerthelyszínek és klubok több tízezer embernek adnak munkát, és jelentős adóbevételt termelnek az államnak és a városnak.
A budapesti éjszakai gazdaság nem mellékes jelenség, hanem versenytényező. Olyan városokkal vagyunk egy ligában, mint Prága vagy Bécs. A „city break” turizmus egyik fő vonzereje éppen az, hogy Budapest pezsgő, szabad, sokszínű város. Ha ezt gyengítjük, saját gazdasági pozíciónkat rontjuk – és végül még kevesebb pénzünk marad a várost működtetni és fejleszteni.
Ráadásul a bezárások nemcsak a turistákat érintik. Büntetés ez azoknak a fiataloknak is, akik úgy járnak el szórakozni, hogy soha nem fogyasztanak kábítószert – és a nagy többség ilyen. És persze egzisztenciális kockázatot jelentenek azoknak a vállalkozóknak és munkavállalóknak, akik – sok esetben – mindent megtesznek a jogsértések megelőzéséért, mégis, a rendőrség őket bünteti a munkájuk, megélhetésük elvesztésével.
Kicsiben pont ugyanez történik, amikor kerületi politikusok egymást hergelve záratnak be teraszokat, teszik tönkre már azt is, hogy egy kávét a napsütésben üldögélve meg lehessen inni a belvárosban.
Egy nagyváros akkor működik jól, ha a közhatalom képes célzottan fellépni a törvénysértőkkel szemben, miközben megvédi a tisztességes többség szabadságát. Ha a politika azt az utat választja, hogy a problémát aránytalan bosszúállással, teljes intézmények bezárásával „oldja meg”, azzal nemcsak hangulatot rombol, hanem munkahelyeket, adóbevételeket és Budapest versenyképességét is kockáztatja.
A kérdés tehát nem az, hogy fellépjünk-e a drogkereskedelem ellen. Hanem az, hogy közben megőrizzük-e Budapestet élő, nyitott, gazdaságilag erős nagyvárosnak. Mert ha rossz hangulatú, bizalmatlan, esténkén kihalt fővárost csinálunk belőle, annak a város és az ország is vesztese lesz – és még politikai haszna sem nagyon lesz senkinek.
